Talajtakarás a talaj védőpajzsa a klímaváltozás korában

Az utóbbi években mindannyian érzékeljük, hogy a klíma folyamatosan melegszik, a nyarak egyre szárazabbak, a csapadék rendszertelen, és a talaj kiszáradása egyre nagyobb kihívás a kerttulajdonosok, gazdák és természetbarátok számára. A talaj élete – és vele együtt a növényeink egészsége – nagyban függ attól, hogy mennyire tudjuk megőrizni a nedvességet és a talaj mikroorganizmusainak élőhelyét.

A talajfelszín olyan a földnek, mint az embernek a bőre. Mit teszel akkor, ha lehorzsolod a bőrödet és egy seb keletkezik rajta? Mit tesz a föld, ha kikapálsz mindent és lecsupaszítod a felületét?

A talaj nem élettelen por, hanem élő, lélegző közeg, milliárdnyi mikroorganizmus, gomba, baktérium, rovar, giliszta otthona. A gyökerek hálózata, a humuszréteg, a nedvesség és a szerves anyag egyensúlya teszi lehetővé, hogy növények növekedjenek benne. Ám amikor eltávolítunk a felületéről minden növényt, szerves anyagot, a talaj szó szerint „megsérül”. Olyan mint amikor lehorzsoljuk a bőrünket és egy vérző, levedző seb keletkezik.

A gyom nem ellenség, hanem a természet sebgyógyítása

A kopár földön elsőként megjelenő növények – az általunk „gyomnak” nevezett fajok – nem a bosszúságunkra nőnek ott. Ők a természet elsősegély-csapata, gyorsan növő, talajtakaró fajok, amelyek célja az, hogy megakadályozzák a talaj további erózióját, kiszáradását és a gyökerükön életteret biztosítsanak a talajban élő mikroorganizmusoknak.

Olyanok, mint a var a seben, nem esztétikus, nem szép, de a seb gyógyulása nélküle elképzelhetetlen.

A mulcs a természet ragtapasza

A szalma, lomb, fűnyesedék, aprított ágak vagy komposzt formájában kijuttatott mulcsréteg olyan, mint egy puha, lélegző kötés a talaj sebein. Védi a felszínt a perzselő naptól, csökkenti a párolgást, táplálja a mikroorganizmusokat, és segít a talaj szerkezetének megőrzésében. Már egy vékony réteg is csodákra képes.

A takarónövény az élő, egészséges bőr

A legjobb védelem azonban nem mesterséges, hanem élő. A különböző takarónövények (herefélék, kúszó pázsitszulák, szálkás zöldhúr, facélia, varjúháj, borsikafű) nemcsak eltakarják a talajt, hanem:

• élő gyökérzetükkel lazítják,
• élőhelyet biztosítanak a mikroorganizmusoknak
• nitrogént kötnek meg (egyes fajok),
• szerves anyagot termelnek,
• és vonzzák a beporzókat is.

A takarónövényekkel borított talaj olyan, mint az egészséges, puha, védett bőr.

Nem kell gyógyítani – mert meg sem betegszik.

Klímaváltozás = sérülékenyebb talaj

A jelenlegi, egyre szélsőségesebb időjárás mellett a talajvédelmen nem csak a termésed, hanem a vízháztartás, a talajélet és a hosszú távú fenntarthatóság is múlik. A mulcsolt, takart talaj kevesebbet párologtat, hűvösebb marad, és jobban ellenáll a heves esők vagy hőhullámok okozta károknak.

Adj esélyt a talajnak a gyógyulásra

• Ne hagyd csupaszon.
• Takarj. Bármi jobb, mint a semmi, akár lomb, fűnyesedék, szalma vagy komposzt.
• Vess takarónövényeket. Ők dolgoznak helyetted is.
• Ne küzdj a természet ellen, figyeld meg és dolgozz vele együtt.
• A bőrödet óvod és óvod a talajt is?

Legyél te is Zöldítő!