Komposztálást tanultak az általános iskolások

Október 22-én a Zöldítő Civil Társaság részt vett a Csillagbölcső Waldorf Általános Iskola környezetvédelmi projektnapján, ahol a komposztálásról beszéltünk, miért jó, és hogyan kell jól csinálni.

A fenntarthatóság és a környezettudatos gondolkodás nem csupán felnőtteknek való téma, sőt, talán éppen a gyerekek a legfogékonyabbak arra, hogy megértsék a természet működését. A KINCS-nap keretében egy különleges workshop zajlott, ahol a diákok nemcsak elméletben hallhattak a komposztálásról, hanem saját kezűleg is elkészítették a „fekete aranynak” nevezett komposztot, amely hamarosan termékeny humusszá válik az iskola udvarában.

A természetben nincs hulladék

Az előadás elején a gyerekek egy izgalmas gondolatkísérlettel találkoztak, a természetben semmi sem vész el, és semmi sem válik feleslegessé. Ami az egyik élőlény számára hulladék, az a másiknak táplálék, erőforrás. Így működik például az erdő talaja vagy a különböző életközösségek a természetben. Sajnos az ember egyre több olyan hulladékot állít elő ami egyetlen élőlénynek sem táplálék vagy erőforrás.

A komposztálás éppen ezt a körforgást segíti visszahozni a mindennapjainkba. Az elméleti rész során a diákok megismerkedtek azzal, hogyan tudják a háztartási „szemétnek” nevezett szerves anyagokat hasznos erőforrássá alakítani ahelyett, hogy a konyhai zöld maradék, a fűnyesedék vagy a falevél a kukában vagy a zöldhulladékban végezné. Így ezek a szerves anyagok a komposztálás segítségével újra a természet részévé válnak.

A láthatatlan segítők világa

A gyerekek különösen érdeklődve hallgatták a talajéletről szóló részt. Kiderült, hogy a föld nem csupán „kosz”, hanem élettel teli közösség, ahol apró élőlények milliárdjai dolgoznak megállás nélkül. Baktériumok, gombák, fonálférgek, egysejtűek és giliszták alakítják át a szerves anyagokat a növények számára felvehető tápanyaggá. A talaj a természet gyomra, és a komposztálással mi tulajdonképpen ezeket a láthatatlan segítőket szaporítjuk fel, hogy visszajuttassuk őket a növényeink gyökeréhez.

Közös munka a komposztért

Az elmélet után jöhetett a legizgalmasabb rész, a gyakorlati komposztkészítés. A gyerekek kis csapatokban dolgoztak, és hamar megtanulták, hogy egy jó komposzt titka a helyes arányokon múlik.

Először megbeszéltük, milyen anyagokra van szükség:

Zöld anyagokra, mint a frissen nyírt fű, a konyhai zöldségmaradékok, vagy más zöld növényi részek,

Barna anyagokra, például száraz falevelekre, szalmára vagy faaprítékra,

és egy nitrogénforrásra, ami most nem állati trágya, hanem kávézacc formájában került a komposztba.

A gyerekek nagy lelkesedéssel hordták össze az alapanyagokat, rétegezték, keverték és locsolták, hogy elkészüljön a jóminőségű komposzt. A cél az volt, hogy az alapanyagok minél jobban összekeveredjenek és a komposzt nedves, de levegős maradjon, így tudnak majd a mikroorganizmusok a leghatékonyabban elszaporodni és dolgozni. A végén a friss, illatos komposztkeverék a komposztládába került, ahol a következő hetekben megindul a természetes bomlás folyamata. 

Élményalapú tanulás a jövőért

A program nem csupán egy iskolai kísérlet volt, hanem élményalapú tanulás a fenntarthatóságról. Az ilyen alkalmak segítenek abban, hogy a gyerekek megtapasztalják, a környezetvédelem nem elvont fogalom, hanem mindennapi, kézzelfogható cselekvés.

A frissen indított komposzt nemcsak a talajt, hanem a szemléletet is gazdagítja. Minden maréknyi humusz arról mesél, hogy a természet körforgása a munkánk által is folytatódhat, ha megtanuljuk tisztelni és követni a saját törvényeit.

A gyerekek pedig egy életre megtanulhatták: a szemét nem ellenség, hanem lehetőség, csak tudni kell, mit kezdjünk vele.