A hó a fák takarója
Amikor leesik az első hó, sokunkban automatikusan bekapcsol a „takarítani kell” üzemmód. Lapátolunk, söprünk, és gyakran a fák alól is eltűnik minden hó és levél, mert „így a rendezett”. Pedig a természet egészen mást gondol erről.
A hó nem ellenség, hanem védelem
A hó valójában kiváló hőszigetelő. Apró jégkristályai között rengeteg levegő van, ezért úgy működik, mint egy vastag takaró. A fák gyökérzónáját védi a hirtelen fagyoktól és a kiszáradástól.
A városi fák különösen kiszolgáltatottak:
- kevés szabad talajfelszín, sok a burkolat,
- gyakran tömörödött a föld,
- nyáron túlmelegszenek,
- télen pedig gyorsan átfagynak.
Az avar + hó = természetes téli paplan
Ha a hó alatt ott maradnak az őszi levelek is, az a lehető legjobb kombináció. Az avar:
- tovább javítja a hőszigetelést,
- megköti a nedvességet,
- lassan lebomlik, és tápanyagot ad vissza a talajnak.
„De hát télen úgysem történik semmi…”
Ez az egyik leggyakoribb tévhit. Bár a fák lombja pihen, a gyökerek és a talajélet nem állnak le teljesen. A mikroorganizmusok, gombák, baktériumok, talajlakó élőlények tovább dolgoznak, különösen akkor, ha van mit „megenniük”, és nem fagy át teljesen a talaj.
A hó és az avar együtt segít abban, hogy tavasszal a fa:
- gyorsabban induljon fejlődésnek,
- ellenállóbb legyen,
- kevesebb öntözést igényeljen.
Néhány apró döntés sokat számít:
- Ne takarítsuk el a havat a fa alól, csak a járófelületekről.
- Hagyjuk ott az avart a fák tövénél.
- Ne tapossuk le feleslegesen a havat a gyökérzónában (a korona alatti területen).
- Figyeljünk arra is, hogy hóeltakarításkor ne kerüljön só a fák alá és a megolvadt sós lé ne folyjon fák alá.
Ha legközelebb havas fát látsz jusson eszedbe, nem elhanyagolt, hanem védett.
