Egy óra sötétség, egy kis fény a gondolkodásban
Március 28-án ismét elérkezik a Föld órája. Egyetlen óra, amikor világszerte lekapcsoljuk a nem létfontosságú lámpákat és elektromos berendezéseket, jelképesen. Egy óra, ami arra emlékeztet, hogy a bolygónk nem egy végtelen erőforrás, hanem egy véges rendszer, amit jelenleg… finoman szólva is túlhasználunk.
De vajon tényleg értjük, mit jelent ez?
A világ leggazdagabb 10%-a birtokolja a globális vagyon közel háromnegyedét. A maradék 90% – több mint 7 milliárd ember – osztozik a maradék egynegyeden. Ez első hallásra igazságtalannak tűnik. Az is. De van egy kényelmetlenebb kérdés:
Mi hol állunk ebben a történetben?
Mert könnyű „a gazdagokra” mutogatni. Csakhogy egy átlagos magyar, akinek van saját lakása, autója, rendszeresen fogyaszt, utazik, vásárol globális szinten már ebbe a bizonyos felső 10%-ba tartozik.
Vagyis nem kívülről nézzük a problémát. Benne élünk.
Mi hol állunk ebben a történetben?
Mert könnyű „a gazdagokra” mutogatni. Csakhogy egy átlagos magyar, akinek van saját lakása, autója, rendszeresen fogyaszt, utazik, vásárol globális szinten már ebbe a bizonyos felső 10%-ba tartozik.
Vagyis nem kívülről nézzük a problémát. Benne élünk.
És itt jön az igazán ironikus rész, miközben jogosan érezzük úgy, hogy „nekünk sincs elég”, közben egy olyan életmód felé törekszünk, ami már most is túlterheli a bolygót. Mindenki egy kicsit „feljebb” szeretne jutni – még több fogyasztás, még több kényelem, még több „szükséges” dolog.
De ha mindenki elérné azt az életszínvonalat, amit ma ideálisnak gondolunk, hány Földre lenne szükségünk? Kettőre? Háromra? Többre?
A válasz nem túl megnyugtató.
A Föld órája nem arról szól, hogy egy órára sötétben ülünk. Hanem arról, hogy felismerjük:
nem csak a „nagyok” felelősek. Nem csak a „gazdagok”. Nem csak a politikusok. Nem csak mások.
Hanem mi is.
A mértéktelen fogyasztás, az erőforrások pazarlása, a „mindig több kell” gondolkodás mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre gyorsabban éljük fel azt, aminek a megőrzése a saját érdekünk lenne.
Lehet legyinteni: „egy ember úgysem számít.” Csakhogy több milliárd „egy ember” pontosan így gondolkodik.
És ez már számít.
Március 28-án 20:30-kor kapcsold le a villanyt egy órára. De ami ennél fontosabb, kapcsold fel a figyelmedet.
Mert a kérdés nem az, hogy igazságos-e a világ. Hanem az, hogy meddig bírja még.
De ha mindenki elérné azt az életszínvonalat, amit ma ideálisnak gondolunk, hány Földre lenne szükségünk? Kettőre? Háromra? Többre?
A válasz nem túl megnyugtató.
A Föld órája nem arról szól, hogy egy órára sötétben ülünk. Hanem arról, hogy felismerjük:
nem csak a „nagyok” felelősek. Nem csak a „gazdagok”. Nem csak a politikusok. Nem csak mások.
Hanem mi is.
A mértéktelen fogyasztás, az erőforrások pazarlása, a „mindig több kell” gondolkodás mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre gyorsabban éljük fel azt, aminek a megőrzése a saját érdekünk lenne.
Lehet legyinteni: „egy ember úgysem számít.” Csakhogy több milliárd „egy ember” pontosan így gondolkodik.
És ez már számít.
Március 28-án 20:30-kor kapcsold le a villanyt egy órára. De ami ennél fontosabb, kapcsold fel a figyelmedet.
Mert a kérdés nem az, hogy igazságos-e a világ. Hanem az, hogy meddig bírja még.
Legyél Te is Zöldítő