Környezetvédelmi világnap: Ki húzza ki az utolsó szegecset?
Június 5-én, a környezetvédelmi világnapon érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon mennyire stabil az a repülőgép, amelyen mindannyian utazunk. Nem, most nem a Wizz Air vagy a Ryanair járatairól van szó, hanem a Föld nevű bolygóról.
Jordán Ferenc hálózatkutató biológus egy korábbi, 2019-ben megjelent interjújában mutatta be az úgynevezett szegecs-elméletet.
"Utazol a repülőn. Fölnyúlsz, kiveszel egy szegecset. Mi történik? Valószínűleg semmi. A mögötted ülő is kiszed egyet. Semmi. A harmadik és a negyedik is. Egyszer csak lesz egy pont, egy utolsó szegecs, amikor már nem bírja a szerkezet, szétesik, lezuhan és mind meghaltok. Addig azonban viszonylag stabilnak látszik minden, mókás dolog szegecseket gyűjtögetni. Ilyenek az ökológiai rendszerek is. Nagy a tűrőképességük, sokat bírnak, de ha azt a bizonyos utolsó szegecset kivesszük, iszonyatosan gyors a szétesésük is. Onnantól az összeomlás visszafordíthatatlan. Mi, emberek jó ideje szedegetjük ki a szegecseket ebből a gépből, s azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lám, csomóan kivettek előttünk is egyet-egyet, mégsem lett semmi baj.
Igen, kiirthatjuk hétfőn az elefántokat. Nem nagyon fog történni semmi. Kedden a flamingókat. Szerdán a gilisztát. Egyszer csak összeállnak a hatások és összeomlik az egész, kő kövön nem marad."
A probléma az, hogy senki sem tudja, melyik lesz az a bizonyos utolsó szegecs. Lehet egy beporzó rovar. Egy giliszta. Egy látszólag jelentéktelen növény. Egy talajlakó gomba. Az ökológiai rendszerek nem küldenek előre figyelmeztető e-mailt.
Hogyan lehetne megállítani a kollektív barkácsolást, gyűjtögetést, mielőtt földet érnénk ejtőernyő nélkül? Nézzünk két végletes, de garantáltan hatástalan forgatókönyvet:
1. verzió: A Zöld Diktatúra
A diktátor rájön, mekkora a baj, és azonnali hatállyal kihirdeti: „Aki még egy szegecset kihúz, azt lelövöm!”. Az emberek megdöbbennek, de a virtus és vakmerőség nem ismer határokat. Néhány vakmerő utas csak azért is megpróbálja, a diktátor pedig betartja az ígéretét. Mi a reakció? Felháborodás! Az utasok fellázadnak, elszámoltatják a diktátort, elveszik a fegyverét, majd a szabadság nevében – még nagyobb hévvel – folytatják a szegecsek húzgálását. Probléma megoldva? Nem igazán.
2. verzió: A Bürokratikus Demokrácia
A vezetés átérzi a helyzet súlyát, ezért azonnal felállít egy Szegecsügyi Monitoring és Akcióbizottságot. A bizottság nekilát a szabályozási tervezet kidolgozásának. Ekkor azonban megjelennek a VIP-utasok, akiknek már egész vödörnyi szegecsük van a privát szalonban. Lobbizni kezdenek: „Nézzék, a gazdaságnak szegecsekre van szüksége, ne vonatkozzon már mindenkire a tiltás...”. A vezetés enged, a mentességek megszületnek, a papírmunka tornyosul. Miközben a tökéletes törvényre várunk, a gépből elfogynak a szegecsek, és a demokrácia csúcsán a repülő elegánsan a földbe fúródik.
Mi a harmadik út?
Látható, hogy sem a fegyveres szigor, sem a végtelenített bizottsági ülések nem mentenek meg minket. De akkor mi a megoldás? Hogyan érhetjük el, hogy az utasok önként hagyják békén a szerkezetet?
Látogass el a Facebook-oldalunkra, és írd meg a hozzászólások között a te pozitív, életképes javaslatodat! Hogyan tarthatnánk egyben a gépet?
Jordán Ferenc hálózatkutató biológus egy korábbi, 2019-ben megjelent interjújában mutatta be az úgynevezett szegecs-elméletet.
"Utazol a repülőn. Fölnyúlsz, kiveszel egy szegecset. Mi történik? Valószínűleg semmi. A mögötted ülő is kiszed egyet. Semmi. A harmadik és a negyedik is. Egyszer csak lesz egy pont, egy utolsó szegecs, amikor már nem bírja a szerkezet, szétesik, lezuhan és mind meghaltok. Addig azonban viszonylag stabilnak látszik minden, mókás dolog szegecseket gyűjtögetni. Ilyenek az ökológiai rendszerek is. Nagy a tűrőképességük, sokat bírnak, de ha azt a bizonyos utolsó szegecset kivesszük, iszonyatosan gyors a szétesésük is. Onnantól az összeomlás visszafordíthatatlan. Mi, emberek jó ideje szedegetjük ki a szegecseket ebből a gépből, s azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lám, csomóan kivettek előttünk is egyet-egyet, mégsem lett semmi baj.
Igen, kiirthatjuk hétfőn az elefántokat. Nem nagyon fog történni semmi. Kedden a flamingókat. Szerdán a gilisztát. Egyszer csak összeállnak a hatások és összeomlik az egész, kő kövön nem marad."
A probléma az, hogy senki sem tudja, melyik lesz az a bizonyos utolsó szegecs. Lehet egy beporzó rovar. Egy giliszta. Egy látszólag jelentéktelen növény. Egy talajlakó gomba. Az ökológiai rendszerek nem küldenek előre figyelmeztető e-mailt.
Hogyan lehetne megállítani a kollektív barkácsolást, gyűjtögetést, mielőtt földet érnénk ejtőernyő nélkül? Nézzünk két végletes, de garantáltan hatástalan forgatókönyvet:
1. verzió: A Zöld Diktatúra
A diktátor rájön, mekkora a baj, és azonnali hatállyal kihirdeti: „Aki még egy szegecset kihúz, azt lelövöm!”. Az emberek megdöbbennek, de a virtus és vakmerőség nem ismer határokat. Néhány vakmerő utas csak azért is megpróbálja, a diktátor pedig betartja az ígéretét. Mi a reakció? Felháborodás! Az utasok fellázadnak, elszámoltatják a diktátort, elveszik a fegyverét, majd a szabadság nevében – még nagyobb hévvel – folytatják a szegecsek húzgálását. Probléma megoldva? Nem igazán.
2. verzió: A Bürokratikus Demokrácia
A vezetés átérzi a helyzet súlyát, ezért azonnal felállít egy Szegecsügyi Monitoring és Akcióbizottságot. A bizottság nekilát a szabályozási tervezet kidolgozásának. Ekkor azonban megjelennek a VIP-utasok, akiknek már egész vödörnyi szegecsük van a privát szalonban. Lobbizni kezdenek: „Nézzék, a gazdaságnak szegecsekre van szüksége, ne vonatkozzon már mindenkire a tiltás...”. A vezetés enged, a mentességek megszületnek, a papírmunka tornyosul. Miközben a tökéletes törvényre várunk, a gépből elfogynak a szegecsek, és a demokrácia csúcsán a repülő elegánsan a földbe fúródik.
Mi a harmadik út?
Látható, hogy sem a fegyveres szigor, sem a végtelenített bizottsági ülések nem mentenek meg minket. De akkor mi a megoldás? Hogyan érhetjük el, hogy az utasok önként hagyják békén a szerkezetet?
- Mi lenne, ha az utasok egyszerűen megértenék, hogy ugyanazon a repülőn ülnek?
- Mi lenne, ha a szegecsek gyűjtése helyett elkezdenének újakat gyártani?
- Mi lenne, ha verseny indulna a legtöbb visszahelyezett szegecsért?
- Mi lenne, ha a természet védelme nem kényszer lenne, hanem közös büszkeség?
Látogass el a Facebook-oldalunkra, és írd meg a hozzászólások között a te pozitív, életképes javaslatodat! Hogyan tarthatnánk egyben a gépet?