Magányos fa vagy élő növényközösség?
Húsz hónappal ezelőtt, 2024. november 23-án ültettük el Kecskeméten, az Aradi vértanúk terén a város első Miyawaki jellegű minierdejét. A mindössze 32 négyzetméteres területre 100 fát és 20 cserjét telepítettünk, vagyis négyzetméterenként átlagosan 3,75 növényt. Az akkor 50–100 centiméter magas csemeték közül mára több fa meghaladta a 2,5 méteres magasságot.
A növekedés különösen akkor feltűnő, ha összehasonlítjuk a minierdőt a város más részein szoliterként vagy fasorban elültetett fákkal. Ezek között 8 centiméteres vagy nagyobb törzskerületű, a Miyawaki-erdő csemetéinél jóval nagyobb méretben kiültetett fák is vannak, amelyek ennek ellenére alig fejlődnek.
Az idei aszályos évben a minierdőt július végéig mindössze négyszer kellett megöntöznünk. Az első öntözésre június 15-én került sor, ezt követően kéthetente kapott vizet. Ezzel szemben a szoliterként ültetett városi fákat öntözőzsákokkal látták el, amelyeket hetente töltenek fel.
A különbség azonban nem egyszerűen abból adódik, hogy az egyik helyen sok fa áll egymás mellett, a másikon pedig csak egy. A Miyawaki-módszer több, egymást erősítő elemből álló rendszer.
Nem csupán fákat, hanem működő élőhelyet ültettünk
A hagyományos városi faültetés során rendszerint egy viszonylag nagy méretű fát helyeznek egy korlátozott méretű ültetőgödörbe. A gödrön kívül tömörödött, humuszban szegény, építési törmelékkel kevert vagy közművekkel átszőtt talaj található. A fa gyökérzete így hiába kap vizet az öntözőzsákból, terjeszkedése hamar akadályokba ütközik.
A különbség azonban nem egyszerűen abból adódik, hogy az egyik helyen sok fa áll egymás mellett, a másikon pedig csak egy. A Miyawaki-módszer több, egymást erősítő elemből álló rendszer.
Nem csupán fákat, hanem működő élőhelyet ültettünk
A hagyományos városi faültetés során rendszerint egy viszonylag nagy méretű fát helyeznek egy korlátozott méretű ültetőgödörbe. A gödrön kívül tömörödött, humuszban szegény, építési törmelékkel kevert vagy közművekkel átszőtt talaj található. A fa gyökérzete így hiába kap vizet az öntözőzsákból, terjeszkedése hamar akadályokba ütközik.
Az Aradi vértanúk terén nem egy-egy ültetőgödröt készítettünk, hanem a teljes terület talaját javítottuk. A rossz minőségű, tömörödött réteget egy méter mélységig termőföld és komposzt keverékére cseréltük, amelybe nyolc köbméter letermett gombakomposzt került. A felszínt az ültetés után darált szalmával takartuk, majd a takarást fűnyesedékkel és lehullott lombbal rendszeresen pótoltuk.
A laza, szerves anyagban gazdag talaj egyszerre képes több vizet befogadni, több levegőt tartalmazni és kedvezőbb környezetet biztosítani a gyökerek, valamint a talaj élőlényei számára. A mulcs árnyékolja a felszínt, mérsékli annak felmelegedését, csökkenti a párolgást, visszaszorítja a gyomokat, majd lebomlásával folyamatosan táplálja a talajt. Egy 5–10 centiméteres szerves takaróréteg ezért a szoliter fák körül is jelentősen javíthatná a víz megtartását.
A kis csemete előnyből indul
Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy minél nagyobb fát ültetünk el, annál gyorsabban lesz árnyékot adó városi fánk. A gyakorlatban azonban a nagyobb faiskolai fa ültetése komoly stresszel jár. Felszedésekor vagy többszöri átiskolázásakor gyökérzetének egy része elveszik, miközben nagy lombkoronáját továbbra is vízzel kell ellátnia.
A Miyawaki-erdőbe kisebb, kétéves, konténeres növények kerültek. Gyökérzetük nem volt visszavágva, ezért a kiültetés után gyorsan folytathatták fejlődésüket.
A kis csemete előnyből indul
Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy minél nagyobb fát ültetünk el, annál gyorsabban lesz árnyékot adó városi fánk. A gyakorlatban azonban a nagyobb faiskolai fa ültetése komoly stresszel jár. Felszedésekor vagy többszöri átiskolázásakor gyökérzetének egy része elveszik, miközben nagy lombkoronáját továbbra is vízzel kell ellátnia.
A Miyawaki-erdőbe kisebb, kétéves, konténeres növények kerültek. Gyökérzetük nem volt visszavágva, ezért a kiültetés után gyorsan folytathatták fejlődésüket.
A kisebb csemete kezdetben kevésbé látványos, de kedvező talajban gyorsabban alkalmazkodik új helyéhez. Néhány év elteltével utoléri, esetenként meg is előzheti azt a nagyobb fát, amely hosszú ideig csak az átültetés okozta gyökérveszteséget próbálja pótolni.
Ezért a városi faültetéseknél nem feltétlenül a lehető legnagyobb faiskolai méretre kellene törekedni. Sok esetben eredményesebb lehet egy kisebb, egészséges gyökérzetű fa ültetése, ha a megtakarított összeget megfelelő méretű gyökértér kialakítására, talajjavításra és mulcsozásra fordítják.
Ezért a városi faültetéseknél nem feltétlenül a lehető legnagyobb faiskolai méretre kellene törekedni. Sok esetben eredményesebb lehet egy kisebb, egészséges gyökérzetű fa ültetése, ha a megtakarított összeget megfelelő méretű gyökértér kialakítására, talajjavításra és mulcsozásra fordítják.
Versengés és együttműködés egyszerre
A Miyawaki-módszerben a fákat és cserjéket sűrűn, több lombkorona szintet kialakítva ültetik. A növények versengenek a fényért, ezért intenzíven növekednek felfelé. A módszer ugyanakkor nem csupán versenyt teremt: az állomány fokozatosan közös mikroklímát is kialakít.
Ahogy a lomb záródni kezd, egyre kevesebb közvetlen napsugárzás éri a talajt. Mérséklődik a felszín felmelegedése, csökken a szél szárító hatása és lassul a párolgás. A lehulló levelek helyben maradnak, szerves takaróréteget képeznek, majd lebomlanak. A minierdő így fokozatosan saját maga is hozzájárul talajának védelméhez.
Egy magányosan álló fiatal fa ezzel szemben teljes felületén ki van téve a napsütésnek, a forró burkolatok hősugárzásának és a szélnek. Gyakran rövidre nyírt gyep vagy csupasz talaj veszi körül. A fa ilyenkor nem egy erdei közösség részeként, hanem önálló öntözött növényként próbál életben maradni.
A minierdő kedvezőbb vízháztartása tehát nem azt jelenti, hogy a sűrűn ültetett fák kevesebb vizet használnak. A nagy lombtömeg sok vizet párologtat. A különbség inkább az, hogy a megfelelően előkészített talaj több csapadékot képes befogadni és tárolni, a mulcs és a növényzet pedig hatékonyabban védi ezt a vízkészletet.
Mit lehet átvenni a Miyawaki-módszerből a szoliter fák ültetésénél?
Nyilvánvaló, hogy nem ültethetünk mindenhová minierdőt. Az utcákban, járdák mellett, parkolókban, vezetékek közelében és keskeny zöldsávokban továbbra is szükség lesz szoliter fákra és fasorokra. Ezek életfeltételeit azonban jelentősen javíthatnánk a Miyawaki-módszer néhány alapelvével.
1. Ültetőgödör helyett megfelelő gyökértér
A fa hosszú távú fejlődését nem az ültetéskori törzsvastagsága, hanem elsősorban a rendelkezésére álló talajtér határozza meg. Egy kis gödörbe zárt fa néhány év alatt elérheti növekedésének határát.
Ahol lehetséges, az egymás mellett álló fák számára különálló gödrök helyett összefüggő, széles talajsávot kellene kialakítani. A burkolatok alatt gyökércella-rendszerrel vagy más gyökérbarát műszaki megoldással lehetne növelni a használható talajtérfogatot. A kutatások szerint a városi talaj rehabilitációja jelentősen gyorsítja a koronafejlődést a kezeletlen, tömörödött talajhoz képest.
2. A teljes terület talajának javítása
Nem elegendő egy kevés komposztot tenni közvetlenül a gyökérlabda mellé. A fa jövőbeni gyökérterét kell lazává, levegőssé és szerves anyagban gazdaggá tenni.
Ez nem feltétlenül jelent teljes talajcserét. Sok helyen elegendő lehet a tömörödés megszüntetése, érett komposzt bekeverése, a talajszerkezet helyreállítása és a felszíni szervesanyag-utánpótlás. A pontos megoldást mindig a helyi talaj adottságai alapján kell meghatározni.
A Miyawaki-módszerben a fákat és cserjéket sűrűn, több lombkorona szintet kialakítva ültetik. A növények versengenek a fényért, ezért intenzíven növekednek felfelé. A módszer ugyanakkor nem csupán versenyt teremt: az állomány fokozatosan közös mikroklímát is kialakít.
Ahogy a lomb záródni kezd, egyre kevesebb közvetlen napsugárzás éri a talajt. Mérséklődik a felszín felmelegedése, csökken a szél szárító hatása és lassul a párolgás. A lehulló levelek helyben maradnak, szerves takaróréteget képeznek, majd lebomlanak. A minierdő így fokozatosan saját maga is hozzájárul talajának védelméhez.
Egy magányosan álló fiatal fa ezzel szemben teljes felületén ki van téve a napsütésnek, a forró burkolatok hősugárzásának és a szélnek. Gyakran rövidre nyírt gyep vagy csupasz talaj veszi körül. A fa ilyenkor nem egy erdei közösség részeként, hanem önálló öntözött növényként próbál életben maradni.
A minierdő kedvezőbb vízháztartása tehát nem azt jelenti, hogy a sűrűn ültetett fák kevesebb vizet használnak. A nagy lombtömeg sok vizet párologtat. A különbség inkább az, hogy a megfelelően előkészített talaj több csapadékot képes befogadni és tárolni, a mulcs és a növényzet pedig hatékonyabban védi ezt a vízkészletet.
Mit lehet átvenni a Miyawaki-módszerből a szoliter fák ültetésénél?
Nyilvánvaló, hogy nem ültethetünk mindenhová minierdőt. Az utcákban, járdák mellett, parkolókban, vezetékek közelében és keskeny zöldsávokban továbbra is szükség lesz szoliter fákra és fasorokra. Ezek életfeltételeit azonban jelentősen javíthatnánk a Miyawaki-módszer néhány alapelvével.
1. Ültetőgödör helyett megfelelő gyökértér
A fa hosszú távú fejlődését nem az ültetéskori törzsvastagsága, hanem elsősorban a rendelkezésére álló talajtér határozza meg. Egy kis gödörbe zárt fa néhány év alatt elérheti növekedésének határát.
Ahol lehetséges, az egymás mellett álló fák számára különálló gödrök helyett összefüggő, széles talajsávot kellene kialakítani. A burkolatok alatt gyökércella-rendszerrel vagy más gyökérbarát műszaki megoldással lehetne növelni a használható talajtérfogatot. A kutatások szerint a városi talaj rehabilitációja jelentősen gyorsítja a koronafejlődést a kezeletlen, tömörödött talajhoz képest.
2. A teljes terület talajának javítása
Nem elegendő egy kevés komposztot tenni közvetlenül a gyökérlabda mellé. A fa jövőbeni gyökérterét kell lazává, levegőssé és szerves anyagban gazdaggá tenni.
Ez nem feltétlenül jelent teljes talajcserét. Sok helyen elegendő lehet a tömörödés megszüntetése, érett komposzt bekeverése, a talajszerkezet helyreállítása és a felszíni szervesanyag-utánpótlás. A pontos megoldást mindig a helyi talaj adottságai alapján kell meghatározni.
3. Állandó, nagyobb átmérőjű mulcsozott terület
A városi fák körül gyakran mindössze néhány tíz centiméteres szabad földfelület marad. Ehelyett legalább a rendelkezésre álló teljes zöldsávot érdemes lenne szerves anyaggal takarni.
A városi fák körül gyakran mindössze néhány tíz centiméteres szabad földfelület marad. Ehelyett legalább a rendelkezésre álló teljes zöldsávot érdemes lenne szerves anyaggal takarni.
A mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz, de a fa körül több négyzetméteren borítsa a talajt. Az aprított faanyag, lomb és más helyi növényi maradvány felhasználása egyszerre csökkentheti a párolgást és a zöldhulladék elszállításának költségét.
4. Növénytársulás kialakítása a magányos fa helyett
Ahol a közlekedésbiztonsági és közműviszonyok megengedik, a fa köré alacsonyabb cserjék, évelők vagy talajtakaró növények telepíthetők. Nem kell minden esetben négyzetméterenként három-négy fát ültetni. Már egy kisebb, többszintes növénycsoport is jobban árnyékolja és védi a talajt, mint a rövidre nyírt gyep.
Keskenyebb területeken kialakíthatók „Miyawaki ihletésű” facsoportok is: például három-öt kisebb fa és néhány cserje közös, mulcsozott gyökértérben. Ezek nem valódi Miyawaki-erdők, de több alapelvet átvesznek a természetes növénytársulások működéséből.
5. Kisebb, de jobb gyökérzetű ültetési anyag
Érdemes lenne több helyen összehasonlítani a nagy méretű sorfákat a kisebb, konténeres vagy megfelelően nevelt fiatal fákkal. A kisebb fa beszerzése, szállítása és elültetése olcsóbb lehet, miközben a talaj-előkészítésre több forrás maradhat.
A cél nem az, hogy az átadás napján minél nagyobbnak látszódjon a fa, hanem hogy tíz, húsz vagy ötven év múlva is egészséges legyen.
6. A csapadékvíz helyben tartása
A járdákról, tetőkről és parkolókról lefolyó csapadékot sok helyen közvetlenül a csatornába vezetjük, miközben ugyanazon a területen ivóvízzel öntözzük a fákat.
Süllyesztett zöldsávokkal, árkokkal és megfelelő felszíni lejtésekkel a csapadék egy része a fák gyökérteréhez vezethető. Korábbi számításunk szerint az Aradi vértanúk terén már egy, a minierdővel azonos nagyságú szomszédos felületről összegyűjtött csapadék is jelentősen mérsékelhette volna az öntözési igényt.
Valóban olcsóbb lehet a minierdő?
Egy Miyawaki-erdő kezdeti kialakítása nem feltétlenül olcsó. Sok csemetére, gondos talaj-előkészítésre, nagy mennyiségű szerves anyagra, mulcsra és az első években rendszeres gondozásra van szükség.
A költségeket azonban nem csak az elültetett fák darabszáma alapján érdemes vizsgálni. Figyelembe kell venni:
A minierdő költséghatékonyságát ugyanakkor csak pontos, többéves helyi adatok alapján lehet megállapítani.
4. Növénytársulás kialakítása a magányos fa helyett
Ahol a közlekedésbiztonsági és közműviszonyok megengedik, a fa köré alacsonyabb cserjék, évelők vagy talajtakaró növények telepíthetők. Nem kell minden esetben négyzetméterenként három-négy fát ültetni. Már egy kisebb, többszintes növénycsoport is jobban árnyékolja és védi a talajt, mint a rövidre nyírt gyep.
Keskenyebb területeken kialakíthatók „Miyawaki ihletésű” facsoportok is: például három-öt kisebb fa és néhány cserje közös, mulcsozott gyökértérben. Ezek nem valódi Miyawaki-erdők, de több alapelvet átvesznek a természetes növénytársulások működéséből.
5. Kisebb, de jobb gyökérzetű ültetési anyag
Érdemes lenne több helyen összehasonlítani a nagy méretű sorfákat a kisebb, konténeres vagy megfelelően nevelt fiatal fákkal. A kisebb fa beszerzése, szállítása és elültetése olcsóbb lehet, miközben a talaj-előkészítésre több forrás maradhat.
A cél nem az, hogy az átadás napján minél nagyobbnak látszódjon a fa, hanem hogy tíz, húsz vagy ötven év múlva is egészséges legyen.
6. A csapadékvíz helyben tartása
A járdákról, tetőkről és parkolókról lefolyó csapadékot sok helyen közvetlenül a csatornába vezetjük, miközben ugyanazon a területen ivóvízzel öntözzük a fákat.
Süllyesztett zöldsávokkal, árkokkal és megfelelő felszíni lejtésekkel a csapadék egy része a fák gyökérteréhez vezethető. Korábbi számításunk szerint az Aradi vértanúk terén már egy, a minierdővel azonos nagyságú szomszédos felületről összegyűjtött csapadék is jelentősen mérsékelhette volna az öntözési igényt.
Valóban olcsóbb lehet a minierdő?
Egy Miyawaki-erdő kezdeti kialakítása nem feltétlenül olcsó. Sok csemetére, gondos talaj-előkészítésre, nagy mennyiségű szerves anyagra, mulcsra és az első években rendszeres gondozásra van szükség.
A költségeket azonban nem csak az elültetett fák darabszáma alapján érdemes vizsgálni. Figyelembe kell venni:
- a növények beszerzési és ültetési költségét;
- az öntözéshez felhasznált víz mennyiségét;
- az öntözőzsákok, karók és egyéb eszközök árát;
- a vízszállítás és a heti feltöltés munkadíját;
- az elpusztult fák pótlását;
- a kaszálás és gyommentesítés költségét;
- valamint azt, hogy mennyi idő alatt alakul ki érdemi lombfelület és árnyék.
A minierdő költséghatékonyságát ugyanakkor csak pontos, többéves helyi adatok alapján lehet megállapítani.
Minierdő vagy szoliter fa?
A Miyawaki-minierdő és a szoliter városi fa nem minden esetben egymás alternatívája. Más feladatot töltenek be.
Egy fasor irányíthatja a gyalogosforgalmat, árnyékolhatja a járdát, és olyan keskeny területen is elférhet, ahol erdőszerű növényzet nem alakítható ki. A minierdő ezzel szemben kisebb parkokban, intézmények udvarán, lakótelepi zöldfelületeken, széles út menti sávokban, használaton kívüli gyepterületeken és közművektől mentes városi foltokon lehet különösen eredményes.
A Miyawaki-minierdő és a szoliter városi fa nem minden esetben egymás alternatívája. Más feladatot töltenek be.
Egy fasor irányíthatja a gyalogosforgalmat, árnyékolhatja a járdát, és olyan keskeny területen is elférhet, ahol erdőszerű növényzet nem alakítható ki. A minierdő ezzel szemben kisebb parkokban, intézmények udvarán, lakótelepi zöldfelületeken, széles út menti sávokban, használaton kívüli gyepterületeken és közművektől mentes városi foltokon lehet különösen eredményes.
Nem az a kérdés, hogy ezentúl minden szoliter fa helyére minierdőt kell-e ültetni. Sokkal inkább az, hogy indokolt-e minden rendelkezésre álló területen továbbra is egyetlen nagy fát telepíteni.
Ahol van elegendő hely, ott érdemes lenne a magányos fa helyett kisebb facsoportokban, cserjékkel és talajtakaró növényekkel együtt gondolkodni. Ahol pedig csak egyetlen fa fér el, ott annak ugyanazt kellene biztosítani, amit a Miyawaki-erdő növényei közösen megkapnak: megfelelő méretű és minőségű gyökérteret, szerves anyagot, talajtakarást, élő talajt és helyben hasznosított csapadékvizet.
A kecskeméti minierdő legfontosabb tanulsága
Az Aradi vértanúk terén fejlődő minierdő eredményeiből még nem vonhatunk le minden városi területre érvényes, végleges következtetéseket. Húsz hónap egy fa életében rövid idő, ezért az állomány növekedését, vízigényét és fajainak fejlődését hosszú távon is mérni, dokumentálni kell.
A jelenlegi tapasztalat azonban világosan jelzi, hogy nem elegendő pusztán fákat vásárolni és elültetni. A fa számára működő talajt és megfelelő környezetet kell létrehozni.
A városi fásítás sikerét ezért nem az átadáskor elültetett fák méretével vagy darabszámával kellene mérni, hanem azzal, hogy tíz év múlva mekkora egészséges lombkoronát neveltek, mennyi vizet és fenntartási munkát igényeltek, valamint milyen élhetőbb környezetet teremtettek a város lakóinak.
A Miyawaki-módszer legfontosabb üzenete talán éppen ez: ne elszigetelt dísztárgyként tekintsünk a fára, hanem egy talajból, vízből, növényekből és élőlényekből felépülő rendszer részeként.
Ahol van elegendő hely, ott érdemes lenne a magányos fa helyett kisebb facsoportokban, cserjékkel és talajtakaró növényekkel együtt gondolkodni. Ahol pedig csak egyetlen fa fér el, ott annak ugyanazt kellene biztosítani, amit a Miyawaki-erdő növényei közösen megkapnak: megfelelő méretű és minőségű gyökérteret, szerves anyagot, talajtakarást, élő talajt és helyben hasznosított csapadékvizet.
A kecskeméti minierdő legfontosabb tanulsága
Az Aradi vértanúk terén fejlődő minierdő eredményeiből még nem vonhatunk le minden városi területre érvényes, végleges következtetéseket. Húsz hónap egy fa életében rövid idő, ezért az állomány növekedését, vízigényét és fajainak fejlődését hosszú távon is mérni, dokumentálni kell.
A jelenlegi tapasztalat azonban világosan jelzi, hogy nem elegendő pusztán fákat vásárolni és elültetni. A fa számára működő talajt és megfelelő környezetet kell létrehozni.
A városi fásítás sikerét ezért nem az átadáskor elültetett fák méretével vagy darabszámával kellene mérni, hanem azzal, hogy tíz év múlva mekkora egészséges lombkoronát neveltek, mennyi vizet és fenntartási munkát igényeltek, valamint milyen élhetőbb környezetet teremtettek a város lakóinak.
A Miyawaki-módszer legfontosabb üzenete talán éppen ez: ne elszigetelt dísztárgyként tekintsünk a fára, hanem egy talajból, vízből, növényekből és élőlényekből felépülő rendszer részeként.